Új bejegyzés Frissítés

2008.09.15. 16:05

Szeretlek, ha szerethetlek   Első találkozáskor döntés elé állítottál, Jelenléteddel azonnal elkábítottál, Máris csókra vágytam, De Rád türelmesen vártam, Mert megértő vagyok, Magam után verseket hagyok, Ez most Neked szól, Amit Kifejezhet egy szó, Nem már, mint hogy Szeretlek, Remélem töltünk egymás mellett kellemes perceket.   Totika08

2008.09.14. 11:29

Szomorúság   Szomorúság ami betölti a lelkemet, A kiszakadás határozza meg a tetteket, De ez nagyon nehéz, Sok-sok szenvedés, A kitartás a legfontosabb, Hogy végül én legyek a legboldogabb, Előre még nem is lehet látni, Hogy a boldogságra mennyit kell még várni.   Totika08

2008.09.11. 11:37

ez nagyon szép lett te nagyon ügyes vagy nagyn gratulálok rég hallootam ilyen szépet:) puszi mariann

2008.09.10. 19:36

A szem a lélek tükre Látom a fájdalmat a képeiden, Hiába is mosolyogsz mindegyiken, Bár van 1-2 amin boldog vagy, De több az, ahol a szomorúság nagy, Mondd meg nyugodtan ha tévednék, Azt mondjuk úgyis megérezném, Mások előtt leplezheted, Hogy belülről tépik szét a szívedet, Míg Én beléd látok, hogy mit érzel, Nem rejtheted el, hogy belülről vérzel...   Totika08

2008.09.03. 20:02

Szívesen mindkettőtöknek :) Egyébként nekem is van egy ilyen művem ami mondjuk kicsit savazósabb, de azt dalszövegnek írtam egyik csajszinak.....     Darla, totika08 kukac pofa pont be <= ez az msn címem :)   Totika08

2008.09.03. 18:23

Totika08 köszi hogy írtál véleményt tudom hogy csúnya meg össze vissza de én is ilyen vok.... pussz

2008.09.03. 17:26

Totika! Köszönöm szépen a dicséretet. Igazából az a vers úgy készült h "nem voltam magamnál" szal inkább csak magamnak írtam összezavarodva. Szíevsen beszélnék én is veled. Nem tudom van e msn-ed, ha van akk majd jelezz vissza és leírom a címem   Darla.

2008.09.02. 21:42

Hát kicsit verses formába van öntve, de néhol nem lehet kivenni, hogy mit mivel rímeltettél, egyébként történetileg tök jó lett, bár egy negatívuma van, hogy az ilyen csúnyább, trágárabb szlengesebb verzió nekem nem annyira jön be.... ugyanezt ki lehet fejezni szépen légiesen szerelmesen vagy fájdalommal tele.... Totika08

2008.09.02. 21:20

ez egy érdekes nem is tudom mi lesz most csináltam olvassátok el és lécc írjatok véleményt de őszintét köszönöm: Egy fasz nap mikor össze néz a fiú meg a lány rájönnek szeretik egymást! Ezzel a qva érzéssel nem boldogulnak, a lány fél és a fiú is félen a kudarctól! De ennek így qvára semmi értelme nincs... Az ember azthiszi az élet egy szép tündérmese,de bazzki nem ártana már felébredni,az élet egy nagy semmi!!! Az ember sose boldog mindig van valami kinnya és nem bír megmaradni,de ezzel mindenki így van! Aztán egy esős szar időbe a fiú odamegy a csajhoz és lesmárolja a csaj megse tud szolalni csak utána annyit mond hogy baszottul szeretlek! Észre se veszik hogy a hónapok hogy telnek ,úgy érzik a világba csak ketten élnek!! De sajnos a csávó már nem szerelmes a lányba,és ezt megmondja neki, a lány kiborul és nem érdekli semmi! De akor a srác aztmondja már nem vagyok szerelmes de szeretlek! A csajt ezt qvára nem érdekelte szerinte a szeretet nagy faszt se ér a szerelem a lényeg! Szegény lány nem tudja mit tegyen és senkinek nem mondja el,legbelül mindig csak gondolkodik az érzésekkel nem bodogszik! Szakítani nem szeretne,de ez a szitu se jön be! Mikor 3 hónaposak lettek a csaj nem bírta tovább kitálalt a srácnál,de a fiú csak annyit mondott hogy a szerelem egy idő után úgyis elmúlik,de én nagyon szeretlek! A csaj majnem sír , de nem mutatja csak annyit mondd hogy én szerelmes vagyok és leszek is sokáig és ez hülyeség amit mondasz! A lány elment és visszanézett nem egyszer nem kétszer, de a csávó baszott hátrafordulni így a csaj annyit mondott ennek itt és most legyen vége! A fiú szerencsétlen este hétkor csenget nem szól bele...a csaj lement és látta látta azt a fiút akibe szerelmes az a fiú teljesen kiborulva kisírt szemmel annyit mond hogy én nagyon szeretlek és foglak is még élek de már nem sokáig mert nélküled nem élet az élet holnap bebaszok és bevetem magam egy qva kocsi alá! A lány sírva könyörgött hogy ne tegye, de a fiú elment! Másnap a srác ténleg elment de a lányhoz és aztmondta hogy nem csinálok hülyeséget és te se tegyél azt szeress mert szeretlek mert ez az élet! A csaj megölelte a csávót és éltek baszottul jól bár tudták, hogy egyszer ugyis végelesz de szartak rá nagy ívből!!!!

2008.08.31. 00:35

Darla! Egészen olyan érzések törtek fel belőlem a verseidet olvasva, amiket énis átéltem, vagy még mindig élek... A legjobb a legbonyolultabb, egyébként én mondjuk éreztem a versedből, hogy 2 fél van a versben más véleményen, csak nem sikerült összekapcsolni, hogy mi volna az, de úgy hogy elolvastam a fenti magyarázatodat így értelmet nyert :) Szívesen beszélgetnék veled :) Totika08

2008.08.30. 16:05

Ki vagyok én? Senki vagyok a Föld egy féltekén. Egy apró pont, s nem más Kit egyszer utolér a pusztulás. Minek élni, ha egyszer vége? Emberek sóvárgása: hogy hírnév kéne! Minek? Egy fekete lyuk lesz itt Évmilliók, s nincs itt semmi… Megszerzed az autót, a házat, a családot De őt nem tudod legyőzni, a galádot: Ő nem más mint a halál… Aki valakire mindig vár… Lehet, te vagy a soros A halált nem érdekli a korod! Ha eljött az idő, menni kell… Hogy ember: mit átéltél, feledd!… Fentről, a felhőkből nézheted A sok emberi életet… S ha a halált várnád… Hidd el…talán jobban járnál!     Darla.

2008.08.30. 16:03

A köv vers bonyolult. Többen nem értették meg a lényegét. Ezért elmondom tömören miről szól: Az eszem megsúgja h szerinte mi a helyes, aztán a szívem hangjára hallgatok. Az ész és a szív vitája ez. Ekkor rájuk szól a szerelmes lány, mert nem bírja tovább a civakodást. Aztán mikor már szóhoz sem jut a szív fájdalmától...belehal a fájdalomba. "Mert a szív és az ész Esküdt ellenség"   Ha nem örülsz, hogy látsz… Ha nem örülsz hogy ismersz… Tudd meg: Érted se dobog többé szívem. Sőt! Sose szerettelek! Cigizel? Megvetlek. Rám se nézel? Szerinted érdekel?! Hagyd abba! Elég! Megállj! Eszem, ne szólj többé hozzám! Tudom, sokat köszönhetek neked, De most… inkább hallgatok a szívre: Mert őt szeretem! S őt akarom! Szemem levenni Rólad nem tudom! Szeretlek! S Téged soha nem feledlek! Hagyjátok abba!! Szól a száj. S könnycsepp jelenik meg az orcán. Kérlek titeket….- s csöndre vár- Egy meggyötört lélek szót kíván. Segítségeteket kértem. Hogy szóljon eszem: Szerinte mi a helyes? S hogy szóljon szívem, Mikor, mit kell tennem. De ó! Bár ne kértem volna!! Síró ajkam nem képes szóra Ezért csak rázom fejem… S siratom kettétört vérző szívem. Haldoklom…S utolért a halál, Mely már régóta rám vár. Tudta hogy a szív és az ész nem fér meg Ha tőlük segítséget kérek. Tudta, hogy a szív s az ész… A két legnagyobb ellentét. S halált okoz,a lánynak Amint a könnye földre ér.   Darla.

2008.08.30. 15:57

Vedd már észre hogy fájdalmat okozol! Ha bunkó vagy, ha rendes vagy, csak fokozod! Nem lehet rajtad eligazodni, Már lassan azt hiszem, nem is tudsz szeretni. Vedd már észre a kínom! Ha nem szeretsz, hagyj békén, azt kívánom! Ne nézz rám, nem köszönj… Ha átnézel rajtam, mert hozzám semmi közöd: Halld meg szívem hangját Halld szívem bánatát. Olyat hallasz, mintha üveg törne… „Csak” az én szívem…ne foglalkozz vele! S ha egyszer depresszióba fojtom bánatom, E verset azonnal átadom. Lásd mit tettél egy emberi lélekkel. Mert nem mertél szeretni ezelőtt hónapokkal, évekkel. Lásd ekkor papírra vetve szerelmem, De szememmel téged többet nem kereslek… Úgy vallom meg neked a másvilágról… Öngyilkosságom..   Darla.

2008.08.30. 15:55

Öngyilkos lennél.. Nem akarsz élni. Azt hiszed megéri?!?! Nem láthatod szüleid, barátaid. Nem mondhatod meg, mennyire sajnálod tetteid. Nem szólhatsz te soha többé semmit. Nem teheted azt, mire kedved telik. Állj! Ne tedd!...S megtörtént. Nem hatnak rá szavaim. Halálos ággyá lettek karjaim. Itt halt meg kezeim közt. Én szólítottam utoljára. Jaj, miért tetted ezt, te átok?! Ott lesz benned az emberség vágya: Kezed érintésre vágyik. De ó nem! Meghaltál. Nincs érintésed. Megkaptad amit akartál?! Meghaltál. S nem ehetsz, nem ihatsz, nem érezhetsz. Nem lehetsz szerelemes. Nem érzel félelmet. Szellem vagy. Nem lélegzel. Nem érzel illatokat, Nem hallasz lágy hangokat. Nem énekelhetsz, nem beszélhetsz, Nem sírhatsz, nem nevethetsz. Csak magadnak vagy. Egy holtkóros. Érzés nélkül. Szavak nélkül, te hóbortos! Vágytál a halálra?! Hát tessék! Azt hiszed a kíntól szabadultál meg?! Nem. Ez volt a mennyország. És te, a pokolba léptél inkább be?! Mondanám, hogy megérdemled. De nem. Mert szerettelek. Mondanám, hogy utánad halok. De én nem sóvárgok! Én akarok érinteni, enni, inni Érezni, szeretni! Sőt… félni is! Levegőt szívni tiszta tüdőmbe, Érezni az illatokat. Hallani a lágy hangokat, Énekelni dallamokat Nevetni…sőt…még sírni is. Halálod miatt…   Darla.

2008.08.29. 19:08

A szerencsés karkötő Történt egyszer, hogy egy kis kunyhóban élt egy kislány az anyukájával és 3 bátyjával. A lányt Wilhelminának hívták, míg a btyjait Zolinak, Petinek és Marcinak. A fiúk sokmindenhez értettek, így mindenféle játékot készítettek maguknak, de a kislány  nem tudott készíteni saját játékot, ezért megkérte a legidősebb bátyját, Zolit aki ezt felelte: -Nem érek rá, hogy gyerekes játékokat csináljak Neked, mert Te játszani szeretnél! Holnap vizsgám lesz, és készülnöm kell rá! Kérd meg Petit, Ő ráér! Hát a szegény Wilhelmina mit tehetett, megkérte Petit is, de Ő is visszautasító választ adott: -Nem látod, hogy éppen magamnak készítek katonákat? Még a várral sem készültem el! Kérd meg Marcit, hogy segítsen Neked! A lány megkérte Marcit is, sogy készítsen Neki akármit, csak legyen mivel játszania. De Marci válasza elszomorította Wilhelminát, mivel ezt felelte Neki: -Kérj meg mást, mert Nekem most mennem kell venni drótot, mert elfogyott, és így nem tudok játékot készíteni! És amúgy is, mért nem kéred meg Zolit vagy Petit???? -Azért -mondta szipogva Wilhelmina- mert Ők sem érnek rá!! Senki sem törődik Velem! A lány fogta magát, és bezárkózott a szobájába. Gondolt egyet, és felhívta a barátját, Márkot, hogy elmondjon Neki mindent. Márk megértette Wilhelminát, és gondolta, valamivel fel kéne vidítania. Hát elkezdett Neki készíteni egy karkötőt. Hamar befejezte, és átment a leányhoz. Wilhelmina meglepődött, hogy Márk mit hozott magával. Átölelte a fiút, és megpuszilta az arcát. Felvette a karkötőt, és egyszerre szerencsésnek érezte magát. Megköszönte Márknak a karkötőt, és hazakísérte Őt. Mikor Márk házához értek a fiú megölelte a lányt, és megköszönte Wilhelmináának, hogy hazakísérte. Mikor a lány hazaért, lefeküdt aludni. Este azt álmodta, hogy az anyukája ajándékot vesz Neki, és a bátyjai is kedvesek lesznek vele. Reggel, mikor felkelt, észrevette, hogy rajta van a karkötő. -Biztos elfelejtettem levenni -gondolta. Mikor ezen tűnődött, egyszer csak hallja, hogy kopogtatnak az ajtaján. -Vajon ki lehet az? -kérdezte magától. Aztán nyílt az ajtó. Rögtön megkapta a kérdésére a választ. Az anyukája volt az. És valamit tartot a kezében. Egy dobozt. És egyszercsak közelíteni kezdett a lányához. Wilhelmina nem tudta, hogy mi történik, de mikor kibontotta az ajándékot, rögtön rájött: A karkötő szerencsét hoz. Hát vajon mi volt a dobozban? Egy játék. Nem is akármilyen. Egy porcelán baba. Nagyon sokba került, így hát ő nem tudta megvenni magának. Pedig mindig egy ilyenre vágyott, de sosem mondta el senkinek. -Vajon honnan tudta anyu, hogy mindig is ilyet szerettem volna? -tűnődött el a kislány. Ahogy ezen gondolkozott, nem is vette észre, hogy bejöttek a bátyjai is.Ők is hoztak valamit a kislánynak. Először Zoli adta át ajándékát: -Bocsásd meg, hogy tegnap megbántottalak! Kárpótlásul hoztam neked egy saját készítésű nyakláncot! Utána Peti szólalt meg: -Kérlek, ne haragudj rám, hogy tegnap nem segítettem neked! Én is hoztam ajándékot, hogy ne szomorkodj! És végül Marci adta át ajándékát, egy kis kulcstartót. Wilhelmina nagyon örült, főleg azért, mert még sosem történt vele hasonló...maximum a születésnapján. * A titok kiderül A leány kezdett nőni, már 16 éves lett. a fiú is nőtt, 17 éves lett. Még csak két hónapja jártak, de ezt senki sem tudta. Egyszer este elmentek sétálni, és a parkban leültek egy padra. Fogták egymás kezét és hirtelen Márk megragadta Wilhelminát, és megcsókolta. A lány nagyon élvezte, ezért abba se tudták hagyni. Márk csókja olyan volt, mint a Pokol tüze. Wilhelmina szinte elolvadt a karjaiban. Minden napját Márkkal töltötte, alig volt otthon. Anyukájának ez már nagyon gyanús volt, ezért megkérdezte tőle: -Hova tűnsz mindig egy egész napra? -kérdezte az anyukája. -A barátnőimmel beszélgetek! -válaszolt a lány. -De a barátnőid elköltöztek innen!!!! - mondta kissé dühösen az anyukája. -De megismertem még több lányt a környékről! - vágott vissza a lány. -Hát jó -mondta az anyukája- hiszek Neked. De szeretnék kérni tőled valamit. -Mi lenne az? - kérdezte kissé ijedten a lány. -Hát az, hogy ha lesz barátod, akkor kérlek mondd el Nekem! - kérte lányától az anyuka. -Nah Jó! Ezt meg tudom tenni. De csak egy feltétellel: Ha elmúltam 18 éves, akkor semmit sem kell elmondanom Neked! -....hát jó....de az alatt a két év alatt MINDENT el kell mondanod! Erre az anyuka távozott, és a lány felhívta Márkot, hogy óvatosnak kell lenniük, mert az anyukája mindent tudni akar. Az egyik este a lány elment, és amikor senk isem látta, az anyuka utánament, hogy mégis mit csinálhat a lánya. Amikor Wilhelmina ült a padon Márkkal, a fiú megint oly' szenvedélyesen csókolta meg, mint múltkor, de ezt sajnos látta Wilhelmina anyukája. Másnap reggel az anyukája megkérdezte tőle, ohgy hol volt éjszaka. Wilhelmina ezt mondta: -Nem tudtam elaludni, ezért elmentem egyet sétálni. -Nem hiszem! -így az anyuka- tegnap felkeltem a zajra, és utánad mentem! És láttam, hogy csókolóztál egy fiúval!!!! -Na és akkor mi van???Az én dolgom, nem a Tiéd!!!! -Nah ebből elég, kisasszony!! Most pedig velem jössz!!! És az anyukája fogta, és bezárta a pincébe. -Na innen szabadulj ki, ha tudsz! Szerencsére Wilhelminának volt egy titkos járata ami a szabadba vezetett, és azon kimászott, és rögtön futott Márkhoz, hogy nála lakjon egy ideig. Amikor tudta, hogy anyukája boltban van, hazafutott, és bepakolta a bőröndjébe a szükséges holmikat. Gondolta, mivel van Neki egy kis titkos kunyhója, oda megy majd Márkkal, hogy többen rá ne jöjjenek a titkukra. * Majd folytatom holnap! :) Zoey

2008.08.28. 20:58

Mosoly helyett könnyek   Rég ült mosoly az arcomon, Már csak könnyeket hullatok. Bőrömbe a nevedet karcolom, Nélküled sosem mulatok.   Hát lenne miért harcolnom? Tőled várom a választ. Minden éjjel így kell vacognom, Vagy leszel te,ki meleget áraszt?   Láttam én már az álmod, Te is tudod az enyémet. De te voltál,ki kárt okozott. Ha feladnám,akkor lenne vége.   De nem adom könnyen, Nehezen?Talán. Addig hull a könnyem, Míg szemem rád nem talál.   Szasza

2008.08.28. 18:58

Nagyon jók a versek , én is had gratuláljak :) nagyon ügyik vagytok Zoey és Totika08   Csak így tovább!!  Pusszi: Lora

2008.08.28. 08:01

Ez tök jó gyerekek!Naon szupcsi verseket írtok!Nekem van egy magazinom... meg néha én is írok egy-két sort meg a haverjaim is! Gratulálok nektek!!!

2008.08.27. 15:47

de ez is nagyon jóóó!! Kár, hogy nem vált valósággá.... Ügyes vagy! :) Zoey

2008.08.27. 10:02

Köszi :) itt van mégegy, bár ezt már régebben írtam és nem vált valósággá....     Egy valaki, akinek kezébe adnám életem, Egy valaki aki mellett magamat boldognak érezhetem, Egy valaki akit már régóta ismerek, Most jövök rá, ő az akit igazán szeretek.

[190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]