A szerencsés karkötő
Történt egyszer, hogy egy kis kunyhóban élt egy kislány az anyukájával és 3 bátyjával. A lányt Wilhelminának hívták, míg a btyjait Zolinak, Petinek és Marcinak. A fiúk sokmindenhez értettek, így mindenféle játékot készítettek maguknak, de a kislány nem tudott készíteni saját játékot, ezért megkérte a legidősebb bátyját, Zolit aki ezt felelte:
-Nem érek rá, hogy gyerekes játékokat csináljak Neked, mert Te játszani szeretnél! Holnap vizsgám lesz, és készülnöm kell rá! Kérd meg Petit, Ő ráér!
Hát a szegény Wilhelmina mit tehetett, megkérte Petit is, de Ő is visszautasító választ adott:
-Nem látod, hogy éppen magamnak készítek katonákat? Még a várral sem készültem el! Kérd meg Marcit, hogy segítsen Neked!
A lány megkérte Marcit is, sogy készítsen Neki akármit, csak legyen mivel játszania. De Marci válasza elszomorította Wilhelminát, mivel ezt felelte Neki:
-Kérj meg mást, mert Nekem most mennem kell venni drótot, mert elfogyott, és így nem tudok játékot készíteni! És amúgy is, mért nem kéred meg Zolit vagy Petit????
-Azért -mondta szipogva Wilhelmina- mert Ők sem érnek rá!! Senki sem törődik Velem!
A lány fogta magát, és bezárkózott a szobájába. Gondolt egyet, és felhívta a barátját, Márkot, hogy elmondjon Neki mindent. Márk megértette Wilhelminát, és gondolta, valamivel fel kéne vidítania. Hát elkezdett Neki készíteni egy karkötőt. Hamar befejezte, és átment a leányhoz. Wilhelmina meglepődött, hogy Márk mit hozott magával. Átölelte a fiút, és megpuszilta az arcát. Felvette a karkötőt, és egyszerre szerencsésnek érezte magát. Megköszönte Márknak a karkötőt, és hazakísérte Őt. Mikor Márk házához értek a fiú megölelte a lányt, és megköszönte Wilhelmináának, hogy hazakísérte. Mikor a lány hazaért, lefeküdt aludni.
Este azt álmodta, hogy az anyukája ajándékot vesz Neki, és a bátyjai is kedvesek lesznek vele. Reggel, mikor felkelt, észrevette, hogy rajta van a karkötő.
-Biztos elfelejtettem levenni -gondolta.
Mikor ezen tűnődött, egyszer csak hallja, hogy kopogtatnak az ajtaján.
-Vajon ki lehet az? -kérdezte magától.
Aztán nyílt az ajtó. Rögtön megkapta a kérdésére a választ. Az anyukája volt az. És valamit tartot a kezében. Egy dobozt. És egyszercsak közelíteni kezdett a lányához. Wilhelmina nem tudta, hogy mi történik, de mikor kibontotta az ajándékot, rögtön rájött:
A karkötő szerencsét hoz.
Hát vajon mi volt a dobozban? Egy játék. Nem is akármilyen. Egy porcelán baba. Nagyon sokba került, így hát ő nem tudta megvenni magának. Pedig mindig egy ilyenre vágyott, de sosem mondta el senkinek.
-Vajon honnan tudta anyu, hogy mindig is ilyet szerettem volna? -tűnődött el a kislány.
Ahogy ezen gondolkozott, nem is vette észre, hogy bejöttek a bátyjai is.Ők is hoztak valamit a kislánynak. Először Zoli adta át ajándékát:
-Bocsásd meg, hogy tegnap megbántottalak! Kárpótlásul hoztam neked egy saját készítésű nyakláncot!
Utána Peti szólalt meg:
-Kérlek, ne haragudj rám, hogy tegnap nem segítettem neked! Én is hoztam ajándékot, hogy ne szomorkodj!
És végül Marci adta át ajándékát, egy kis kulcstartót. Wilhelmina nagyon örült, főleg azért, mert még sosem történt vele hasonló...maximum a születésnapján.
*
A titok kiderül
A leány kezdett nőni, már 16 éves lett. a fiú is nőtt, 17 éves lett. Még csak két hónapja jártak, de ezt senki sem tudta. Egyszer este elmentek sétálni, és a parkban leültek egy padra. Fogták egymás kezét és hirtelen Márk megragadta Wilhelminát, és megcsókolta. A lány nagyon élvezte, ezért abba se tudták hagyni. Márk csókja olyan volt, mint a Pokol tüze. Wilhelmina szinte elolvadt a karjaiban. Minden napját Márkkal töltötte, alig volt otthon. Anyukájának ez már nagyon gyanús volt, ezért megkérdezte tőle:
-Hova tűnsz mindig egy egész napra? -kérdezte az anyukája.
-A barátnőimmel beszélgetek! -válaszolt a lány.
-De a barátnőid elköltöztek innen!!!! - mondta kissé dühösen az anyukája.
-De megismertem még több lányt a környékről! - vágott vissza a lány.
-Hát jó -mondta az anyukája- hiszek Neked. De szeretnék kérni tőled valamit.
-Mi lenne az? - kérdezte kissé ijedten a lány.
-Hát az, hogy ha lesz barátod, akkor kérlek mondd el Nekem! - kérte lányától az anyuka.
-Nah Jó! Ezt meg tudom tenni. De csak egy feltétellel:
Ha elmúltam 18 éves, akkor semmit sem kell elmondanom Neked!
-....hát jó....de az alatt a két év alatt MINDENT el kell mondanod!
Erre az anyuka távozott, és a lány felhívta Márkot, hogy óvatosnak kell lenniük, mert az anyukája mindent tudni akar.
Az egyik este a lány elment, és amikor senk isem látta, az anyuka utánament, hogy mégis mit csinálhat a lánya.
Amikor Wilhelmina ült a padon Márkkal, a fiú megint oly' szenvedélyesen csókolta meg, mint múltkor, de ezt sajnos látta Wilhelmina anyukája.
Másnap reggel az anyukája megkérdezte tőle, ohgy hol volt éjszaka. Wilhelmina ezt mondta:
-Nem tudtam elaludni, ezért elmentem egyet sétálni.
-Nem hiszem! -így az anyuka- tegnap felkeltem a zajra, és utánad mentem! És láttam, hogy csókolóztál egy fiúval!!!!
-Na és akkor mi van???Az én dolgom, nem a Tiéd!!!!
-Nah ebből elég, kisasszony!! Most pedig velem jössz!!!
És az anyukája fogta, és bezárta a pincébe.
-Na innen szabadulj ki, ha tudsz!
Szerencsére Wilhelminának volt egy titkos járata ami a szabadba vezetett, és azon kimászott, és rögtön futott Márkhoz, hogy nála lakjon egy ideig. Amikor tudta, hogy anyukája boltban van, hazafutott, és bepakolta a bőröndjébe a szükséges holmikat. Gondolta, mivel van Neki egy kis titkos kunyhója, oda megy majd Márkkal, hogy többen rá ne jöjjenek a titkukra.
*
Majd folytatom holnap! :)
Zoey |
AJÁNLOM AZ OLDALT
