"Bölcs dolog az, ha az ember hanyatt fekszik, sokkal több és csudálatosabb dolgok forognak előtte, mint mikor oldalt fekszik. Sőt, az időn is áll: mert ha az ember vacsora után mindjárt elnyugszik, jól és erősen aluszik, álmodik is, de az ember nem vésheti eszébe az álmot, hogy megfejtse, mert az álom kimegy a fejéből." - olvasható az 1756-iki "Álmos Könyvetske" írójától.

Az emberiség történelme az álmok sorozatával egyenlő. A Bibliában Ábrahám, Mózes és a próféták sorra jelent és jövőt álmodnak, mint ahogy az egykori Egyiptom, Szíria, India, Kína népeinek történelme is tele van titokzatos álmokkal. Nem véletlen, hogy az álmoknak könyvtárnyi az irodalma. Ciceró, az antik Róma egyik legnevezetesebb szónoka írta: "Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, amikor annak ideje elérkezett."

A morvaországi Freiburgban 1856. május 6-án született Sigmund Freud 1900-ban jelentette meg az "Álomfejtés" című, korszakalkotó művét, melyben egyebek között a pszichoanalízis eszmerendszerét fejti ki. Az ideggyógyász saját álmaiból azt a következtetést vonta le, hogy "az álomnak valóban van értelme, és korántsem a szétmorzsolódott agyi tevékenység kifejeződése". Az álom "egy teljes érvényű pszichikai jelenség, éspedig egy álcázott vágy beteljesítése".

A pszichoanalízis tudattalan pszichés folyamatok felderítésével foglalkozó, a szabad asszociációk és a pszichoanalitikus értelmezések segítségével alkalmazott terápiás irányzat. A páciens a pszichoterápia során válogatás nélkül mesél a vágyairól, az álmairól, az emlékeiről, miközben a terapeuta "lebegő figyelemmel" hallgatja, és lépésről lépésre világítja meg tudat alatti kívánságait. Freud a "Bevezetés a pszichoanalízisbe" címú alapművében a tudattalan folyamatokat a következőképpen különítette el: "Az elhibázott cselekvések", mint a felejtés, az elszólások, a melléfogások stb. a "mindennapi élet pszichopatológiájának" tünetei. Olyan lelki konfliktus kifejeződései, amelyek ugyanakkor kimutatható betegséghez nem társulnak.

Freud szerint az álom az alvás közben végbemenő pszichopatológiai folyamatként értelmezhető, és lényegében külső megnyilvánulás nélküli neurózis, még akkor is, ha éber állapotban az illető nem is beteg. Infantilis vágyak - libidó, illetve szexualitás - elfojtásáról van szó, amelyek a megfelelő tudattalan cselekvésekbe és az álomba szorulnak vissza.

Krúdy Gyula, a nagy mesélő óriási sikerrel adta ki "Álomskönyv"-ét. Ennek előszavában azt írja, hogy nincs rossz álom, hiszen amikor álmodunk, az azt jelenti, hogy még élünk. "Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy még nem léptük át a halál néma kapuját: tennivalónk elfoglaltságunk van a földön... A legrosszabb álomban is van valamely jó."

Ma, a szorongással teli, neurózisos világunkban mind gyötrőbb álmok kínoznak. Színes, nyugtalan, küzdelmekkel, csatákkal teli rém-, horror álmok kísértenek bennünket, hogy azután az ébredés maga a megváltás legyen. Pedig álmodhatnánk mezőkről, s annak virágairól, ragyogó kék égboltról, csivitelő madarakról, kedvesünk öleléséről... De nem! Komor színekkel, durva szagokkal, kellemetlen zajokkal teli álomból vizesen, lucskosan, kiszáradt szájjal, remegő szívvel kelünk.

Kevesen tudják, hogy csak a neurotikus ember álmodik színes képekkel, az a néhány, kiegyensúlyozott, aki közöttünk él, fekete-fehér álomból ébred. És milyen érdekes, a született vak, akinek tapintásos "képi" élményei vannak, tapintásos álmot "lát", ám aki látónak született, s nagyobbacska korában lett vak, az is színes álommal tölti éjszakáit. Az persze más kérdés, hogy milyen az alvása..

Ha nem fojtunk el annyi feszültséget, stresszt, mint ahogy valójában tesszük, ha a világhoz való viszonyunkat átértékeljük, s megpróbáljuk az életet jelenleginél pozitívabban megélni, nos, akkor nekünk is lehetnek szép álmaink. Az persze más kérdés, hogy ez hogyan, milyen technikával sikerül....