Álmaink titkos üzenetek

Az álmok nélkülözhetetlenek lelki-szellemi, testi egészségünkhöz. Minden ember átéli, ha gyakran nem is emlékszik rájuk. Nem árt, ha tudjuk, hogyan hasznosítsuk a lelkünk mélyéről vetített változatos „mozielőadást”.

     Az álmoknak és jelentésüknek emberemlékezet óta fontos szerepet tulajdonítunk. Már az ótestamentumi próféták is felhasználták jóslásaikban. Platón, Shakespeare, Goethe és Napóleon bizonyos álmaiknak egyenesen profetikus jelentést tulajdonítottak. Sigmund Freud a múlt század elején felfedezte az álomszimbolika lélektani jelentőségét. Az agykutatók mintegy ötven éve kísérleteznek alváslaboratóriumokban: azt vizsgálják, hogy a test mely funkcióira vannak hatással az álmok, és fordítva. Az álomkutatás ugyan még gyerekcipőben jár, de a tudósok egyvalamiben egyetértenek: az álmokra szükségünk van ahhoz, hogy lelkileg egészségesek maradjunk. Vajon mi lakozik a lélek üzenetei mögött? És hogyan keletkeznek az álmok?

Alvás nélkül nincs élet

Az alvás hármas szerepe:
– nyugalmi funkció: a pihenés az elhasznált erőket újratermeli;
– az agy aktivizálása: minden kilencvenedik percben a felületes alvás fázisába kerülünk, amikor az agy teljes üzemben dolgozik anélkül, hogy eközben a külvilág ingereire reagálnia kellene (az agy áramköreinek „edzése” a működőkészség egyik záloga);
– az információk feldolgozása: mialatt álmodunk, agyunk szortírozza az információkat, amiket napközben felhalmozott, elkülöníti a lényegest a lényegtelentől.

A huszadik század ötvenes éveiben regisztrálták a tudósok először az alvó ember agyhullámait. Ekkor állapították meg, hogy alvásunk négy fázisra tagolódik. Ezek: átmenet az ébrenlétből az alvásba, a felületes alvás, a mélyalvás és az „álomalvás” (amit REM-nek is hívnak, angol elnevezésének rövidítése alapján). Ezek a fázisok kilencvenpercenként, körülbelül ötször ismétlődnek egy éjjel, és három–húsz percig tartanak.

Miért vannak erotikus álmaink?

     Az álomkutatás számára különösen a REM-szakasz érdekes. Ebben a periódusban a szemgolyó nagyon gyorsan mozog ide-oda, miközben a test többi része teljes nyugalmi állapotban van. Amikor az alváslaboratóriumban a kísérleti alanyokat e szakaszban vagy röviddel ezután felébresztették, pontosan el tudták mesélni, miről álmodtak. Mélyalvásban minimumra csökken az anyagcsere-aktivitás, a szervezet takaréklángon működik. Ezzel szemben a REM-szakaszban jelentős mértékben megemelkedik az agy energiafelhasználása. A szív, az egész keringési rendszer és a tüdő teljes üzemben dolgozik, hogy az agyat annyi oxigénnel és vércukorral lássa el, amennyire csak szüksége van. Mivel mindeközben a nemi hormonok termelődése is növekszik – a nemi szervek szexuális izgalom nyomait mutatják –, az álmok gyakran erotikus tartalmúak. Álmodni tehát meglehetősen megerőltető: többek között ezért érezzük magunkat olykor fölöttébb gyengének, ha túl sokat aludtunk.

Ha nem álmodunk, megbetegszünk

     Egyet biztosan tudnak a kutatók: a REM-alvás létfontosságú. Amikor a kísérleti személyeket több napon át akadályozták abban, hogy végigálmodják álmaikat, vagyis rögtön a REM-szakasz kezdetén felébresztették őket, idegességgel, depresszióval, ingerültséggel reagáltak, sőt némelyeknél még testi panaszok is jelentkeztek.
     Aki nem álmodik, előbb-utóbb beteg lesz. Hogy ez pontosan mitől függ, még nem derítették ki a kutatások. Annyit azonban megállapítottak: éjszakai álmainkra nagy szükségünk van. Ekkor oldjuk fel lelki feszültségeinket és próbálunk megbirkózni feldolgozatlan benyomásainkkal. Az álomkutatók rájöttek, hogy az alvás során rendszerezett és sokrétű információfeldolgozás megy végbe. Nem minden REM-fázis egyforma az éj folyamán. Az éjszaka első felének álmai inkább a valósághoz kapcsolódnak, és tartalmukban többnyire az előző nap eseményeit idézik fel. Az éjszaka második felében látott álmok szokatlanabbak, irreálisak, kevésbé kötődnek a napi élményekhez. Egy-egy hajnali álom lehet akár bizarr és logikátlan is. Mégis ezek az álmok azok, amikre másnap leginkább emlékszünk. Ezért tűnnek álmaink gyakran lehetetlennek és megmagyarázhatatlannak. Amilyen különösnek hatnak némely álmaink, olyan fontos üzeneteket hoznak tudatalattinkból elfojtott érzéseinkről, gondolatainkról és emlékképeinkről.

Az önismeret kulcsa

     Az álmoknak sajátos jelképrendszerük van. Évezredek óta próbálják ezeket a képeket értelmezni és általuk utalásokat találni lelki életünkre. Freud volt az első, aki az álomszimbolika jelentéseit és magyarázatait a tudományos lélektan – különösképp a pszichoanalízis – számára hasznosította. Felismerte, hogy ezek a szimbólumok a tudatalattiból jövő jelek, amelyekben sok csalódást, negatív érzést és rossz tapasztalatot rejtünk el. Az álomvilágban aztán álcázott formában újra felszínre törnek. Bizonyos terápiás eljárások elmélyülten foglalkoznak a páciensek álmainak tartalmával, hogy felfedjék és megoldják a konfliktusokat. De nem csak negatív élettapasztalatainkat és érzéseinket éljük meg álmainkban. Vágyaink, reményeink, tehetségünk is kifejezésre juthat bennük. Az álmok segíthetnek életünk tervezésében. Ha ugyanis jobban ismerjük magunkat, életünket is sikeresebben tudjuk alakítani. Bizonyított tény: aki komolyan foglalkozik álmai tartalmával, többet megtudhat önmagáról.

Egy kis álomfejtés

A minduntalan ismétlődő álmok fölöttébb idegesítőek tudnak lenni. Ha megismerjük jelentésüket, változtathatunk azon az élethelyzeten, amely visszatérő álmainkat okozza, s akkor a kellemetlen álmok is eltűnnek.

· Támadás, roham: a saját lélek egymással szembenálló tendenciáit tükrözi vissza, és talán érdemes lenne utánagondolni, mit kellene tennie, hogy az önben rejlő agresszivitás ne ártson senkinek.
· Zuhanás: utalás arra, hogy gyakran hagyja magát sodródni az árral, és sokszor elbizonytalanodik.
· Meztelenség: ez azt jelenti, hogy olyannak mutatja magát, amilyen valójában, nem szokott alakoskodni, őszinte és nyíltszívű.
· Utazás: a tudat változását jelképezi. Ha az utazás megerőltető, az átalakulás végeredménye többnyire pozitív.
· Rajtaütés: felgyülemlett szexuális energiára vagy háttérbe szorított tulajdonságokra utalhat.
· Üldözés: majdnem mindig a személyiség el nem fogadott részének szimbóluma, amit ismernünk kellene, de inkább elrejtjük.

Forrás: Didimos-lexikon (az álomszimbólumok német kézikönyve – magyar kiadása tudomásunk szerint nincs)